Rematch
A rematch akkor
lép érvénybe, ha nem passzoltok a családdal és családot váltasz. Két lehetőség
van, egy kegyes és egy stresszes verzió. A kegyes rematch az, amikor maradhatsz
a családnál, talán még dolgozhatsz is tovább, így nincs pénz kiesésed, és
közben keresheted a következő családod. Ez a verzió teljesen jó, hisz a
napjaidat nem számolják vissza, hogy mikorra kell az új családodra lelned.
Akkor most következzen a stresszes verzió, amiben nekem
volt részem. A család közli, hogy itt a vége fuss el véle és ideje kiköltözni.
A kérdések itt merülnek fel, hova költözöl? Meddig? Hogyan? Az én helyzetem
ezen a téren, mint már említettem szerencsésebb volt, hisz a drága jó
Keresztanyám azonnal felvett és kimenekített az égő házból. Azzal hitegetnek,
hogy van két heted miután újra felkerültél az oldalra, ahol a családok
láthatnak, válogathatnak, valójában még egy hét sem telt el és már engem a
hazaúttal rémisztgetett a kinti cég. Segítséget csak saját magadtól várj és egy
jó tanács regisztrálj fel különböző oldalakra, ahol családokat kereshetsz te
magadnak.
Két csuda klassz
családot küldött a cég, az egyik Atlantában, GA volt és a másik Sacramentóban,
CA. Nyomós indokaim voltam a visszautasítást illetően. A cég hívogatott, hogy még
jobban stresszeljenek azzal, hogy tik tak, az idő ketyeg, de ők semmilyen
támogatást nem mutattak fel.
Magán
keresgetéseim során sok családdal beszéltem, természetesen, sokan nem mennek
bele a cégen keresztül való közvetítésbe. Elérkezel arra a pontra, hogy már nem
tudod, hogy mit tegyél, összesen van közel 7-8 napod, hogy legyen egy családod,
akiknek tetszel és te is készen állsz velük együtt élni, lakni, dolgozni. Itt
is érvényes az, hogy hány békát kell megcsókolnod, amég az igazi királyfira
lelsz?!
Tanultam az
elmúlt 4 hónapomból és megpróbáltam nem elkövetni ugyanazokat a hibákat,
rengeteg kérdéssel bombáztam a családokat, persze ők is engem, és hosszú
álmatlan éjszakáim után megtaláltam azt a családot, akivel az a bizonyos első
látásra egymásba szerettünk.
Nem vagyok
röghöz kötött, de azért mélyen reménykedtem abban, hogy a jól kiismert és általam
megszeretett Dél Jersey közelében maradhatok. A vonzás törvénye itt lépett
érvénybe, a család Marlton-ban lakik, ami közvetlenül Cherry Hill mellett van,
ahol eddig laktam. A Skype beszélgetés tényleg egy beszélgetés volt, rengeteg
mosollyal és kacagással megspékelve, nem pedig egy hivatalos interjúra
hasonlított. Olyanok voltunk, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Amikor
ezt próbáltam a cégnek elmagyarázni, egyedül Anett, Magyarországon, értett meg.
Itt, Amerikában, mi, Au Pair lányok nem számítunk annyira, akik fontosak, azok
a családok, hisz ők azok, akik rengeteg pénzt fizetnek a cégnek. Meglepődök? A
pénz irányítja az egész Világot.
És akkor most következhetne
az, hogy másnap már a papírokat alá is írtuk, én odaköltöztem és van egy
fantasztikus családom és kezdődhet az Amerikai Álom. De a történetem nem ilyen
egyszerű. Kiderült, hogy a család más céggel van, mint amivel én vagyok. Ami jó
hír volt, hogy azonnal szükségük lenne egy Au Pairre, ugyanúgy, mint nekem egy
családra. A család és én is hosszas órákat töltöttünk a telefonon, keresve a
megoldást. A kérdés most melyikünk váltson céget? Ha én céget váltok, akkor a
vízumommal mi lesz? A legfontosabb kérdés számomra a vízumom volt, hisz
semmiképpen nem szerettem volna elveszíteni. Kiderült, hogy én nem válthatok
céget, de ők megtették értem, pénzt veszítettek az előző cégükkel és ide is be
kellett egy nagyobb összeget fizetniük, de megtették! Azt hiszem, nem sok
család tenné meg ezt, de ebből is látszik, hogy mennyire egymásra találtunk és
éreztük, hogy mi együtt egy nagyon jó csapatott fogunk alkotni.
Soha nincs
olyan, hogy ne lenne probléma, hisz az együtt élés nem egyszerű dolog, de annál
izgalmasabb. Hiszem, hogy a belső megérzésem helyes és boldog vagyok, hogy
hallgattam arra a bizonyos hangra ott bent. Ami még nagyobb mosolyt csal az
arcomra az pedig, hogy nem hallgattam senkire, csak saját magamra, nem hagytam,
hogy megrémisszenek, nem hoztam elhamarkodott döntést, amit később megbántam
volna és, hogy nem pánikoltam be. Maradj mindig nyugodt és ne állj meg, sétálj
tovább, még akkor is, ha az alagútból per pillanat nem látsz ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése