21

Kicsit megkésve, de annál nagyobb élménnyel számolok be az eseményekről amik velem történtek. November 2-án volt a 21. szülinapom, amiről most egy kicsit részletesebben beszámolok. Ez egy szombati napra esett, de történetet október 28-ától kezdem, ami egy hétfői nap volt.

A hétfőn estét a Host Daddy-m szülinapjának ünneplésével kezdtük, a gyerkőcökkel csináltunk tortát, nagyon örült neki. Csütörtökön az életem első igazi Halloween-jában volt részem. Mint a filmekben, jártuk végig a házakat, trick or treat-el elhangozva. Egy közeli család barátékkal voltunk, a gyerekek együtt gyűjtögettek a finomabbnál finomabb édességeket, amíg a felnőttek nagyokat beszélgettek. Nagyon mókás nap volt, az estét én barátokkal töltöttem, mert ha már Halloween, akkor én is be szerettem volna öltözni, a barátnőkkel kitaláltuk, hogy elmegyünk egy helyi bárba, beöltözve és mi is ünneplünk. Jó kis este volt.

Pénteken délután megérkezett a külön autó és a fogadott apukámmal és egy nagyon közeli család baráttal elindultunk Brooklynba. A Miami Heat-Brooklyn Nets kosárlabdára kaptam VIP jegyet, ami azt jelentette, hogy az összes hírességgel együtt vacsoráztunk, a félidőben együtt voltunk a bárban és a jegyek a legjobb helyre szóltak. Hihetetlen egy élmény volt, láttam David Beckham-et, Magic Johnson-t, K. Michelle-t, Future és még lehetne sorolni kikkel volt szerencsém személyesen találkozni. Szóval a péntek estémet New York City-ben töltöttem.

Szombaton reggel egy 20-25 fős Au Pair csapat elindult Princton, NJ,-be Amerikai foci meccset nézni. College Football volt, amit szeretek, bár én a benti amerikai focit is szeretem, hisz a Philadelphia Soul csapat tagjai nagyon jó barátaim, így rendszeres jártam a meccsükre, amikor benti foci szezon volt, ami hamarosan újra kezdődik. Szóval a lányokkal nagyon élveztük a meccset, majd késő délután visszaértünk Dél Jersey-be, én rohantam haza, mert mentem vacsorázni a családommal. Egy nagyon jó olasz étterembe mentünk és megittam az első hivatalos alkoholos italomat, mert 21 éves lettem szombaton!:)) A családom meglepett egy Iphone 5S-el, nagyon hálás vagyok nekik. Iszonyatosan jó emberek.

A vacsora után rohantam a barátomhoz, mert vele szerettem volna tölteni az este többi részét. Ő is egy nagy meglepetést okozott. Meglepett egy Michael Kors táskával, életem első Michael Kors táskája és imádom. Azt tudni kell rólam, hogy imádom a cipőket, táskákat. Philadelphiába mentünk és bárról, bárra mentünk Philadelphia Old City részében. Mindenhol ki kellett választanom egy italt, amit inni szerettem volna, feles és hozzá kísérő. Majd egy clubba mentünk a bárok után. Soha nem volt probléma bejutni szórakozóhelyekre, de nagy kő esett le a szívemről, hogy most már teljesen korlátok nélkül léphetek be.

Életem legjobb születésnapja volt, köszönöm a sok köszöntést, mindenkinek, aki gondolt rám. 4 napos ünneplés volt, és minden olyan, mint ha álmodnék! 

 

Élménnyel teli hétvége

Az utolsó hétvégét Októberben nagyon mozgalmasan töltöttem és rengeteg új élményben volt részem. Szombaton reggel Samantha foci meccse után mentünk Philadelphiába és ott voltunk egész nap, császkáltunk a városban, majd késő délután ahogy hazaértünk én elkezdem készülődni, mert a barátommal mentünk Atlantic City-be. A családomtól kaptam két jegyet Bernard Hopkins box meccsére. Életemben először voltam box meccsen és Mike is, a barátom. A legjobb helyre szólt a jegyünk, szinte az első sorba. Hatalmas élmény volt, mivel Bernardot már személyesen is volt szerencsém megismerni, Fill, az apukám által, így még nagyobb lelkesedéssel szorítottam neki, természetesen nyert. A mérkőzés után Mike-al még maradtunk AC-ben és egy nagyot buliztunk.

Reggel 8 körül értünk haza és rohantam haza elkészülődni, mert a családommal indultunk Staten Islandra egy nagy party-ra. Megismertem még több családot, akik közel állnak hozzájuk, barátokat, ismerősöket, kollégákat. Milyen kicsi a világ, de ki volt még ott a party-n?! Bernard Hopkins!

Egyébként most voltam először Staten Island-on, szóval ebben a hónapban két új helyet is sikerült felfedeznem.

A party egy felejthetetlen élmény volt.

A mozgalmas hétköznapok

Már több, mint egy hónapja vagyok az új családommal, akiket nagyon szeretek. Ahogy az első megérzések is sugallták  mi teljesen harmóniában élünk. Minden nap hatalmas mosollyal ébredek és fekszem le. A gyerkőcöket imádom, két ennyire mosolygós és jól nevelt gyereket még nem láttam Amerikában. Boldogok és ez látszik mindenkin a családban, kiegyensúlyozottak a napjaink. A suli után általában Samanthaval és Maxel mindig megyünk valahova, vagy egy parkba, vagy sétálunk egy nagyot, imádunk együtt vásárolni, vagy csak a boltokban nézelődni. A TV nálunk szerencsére nem vesz részt a mindennapjainkban.
Esténként együtt megcsináljuk a vacsorát, Yvettel, az anyukával, rengeteg új dolgot próbálunk ki, imádunk együtt kísérletezni az új receptekkel, a narancsos ázsiai csirkétől kezdve a sajtos tésztáig muffin formában. Ilyenkor mindig szól a zene, főzés közben nagyokat beszélgetünk, mint ahogy vacsora közben is. Együtt a család, átbeszéljük kinek, hogy telt a napja.
Ha szombatonként dolgozom akkor sem munkaként érzem azt, hisz olyan dolgokat csinálunk, amit mindenki élvez. Szombat reggel Samantha focizik, és ez egy családi program minden szombat reggel, hogy szorítunk Samanthanak együtt. Utána pedig kitalálunk valami érdekes programot, voltunk már Philadelphiában az állatkertben, vagy a Franklin Institute-ban Philadelphiában.
Hétköznap délelőttönként a barátnőimmel új órákat próbálunk ki a konditeremben, vagy a régi kedvencekre térünk vissza, vagy simán csak elmegyünk kávézni, ebédelni, vásárolni és szintén nagyokat beszélgetünk.
Egyszerűen minden tökéletes. Kívánom mindenkinek, hogy ennyire jó családja legyen.

Atlantic City

Mindenkinek meg van a saját szokása, hogy mit szeret csinálni a szabadidejében. Ha Au Pair leszel Amerikában, akkor készülj arra fel, hogy nem lesz sok szabad időd, hisz 45 órát dolgozol egy héten. Az én kedvenc szabadidős tevékenységem az utazás, aminek 1 éves korom óta hódolok rendületlenül. Nem adom ezt fel az Államokban sem, mielőtt kijöttem megfogadtam, hogy minden hónapban minimum egy nagyobb várost vagy államot fel szeretnék fedezni. Voltam már kétszer Floridában, Tampa-Clearwater és Orlando-Disney World, utána Atlantába utaztam el, Baltimore és még lehetne sorolni. Az október havi új helyem Atlantic City volt. Mini Las Vegas-nak hívják és teljesen érthető. Egy jó tanács, ha nem vagy még 21 akkor ne akarj bulizni AC-ben, mert nagyon komolyan veszik napra pontosan, de mindenki lehet szerencsés. Én November 2-án leszek 21 éves, de a közel fél év alatt nem jelentett gondot, bárhova bejutottam és, ha meg is nézték az ID-mat akkor is zöld utat kaptam az összes helyre.
Kicsi a világ, de még Magyarországon megismerkedtem két sráccal akik Amerikaik és Jersey-ben laknak, Magyarországon fociznak, de a nyáron visszajöttek Amerikába a családjukhoz. Mivel mindössze 50 percre lakunk egymástól, ami itt nem számít távolságnak, elég sokat tudunk találkozni és rengeteg jó emberrel megismerkedtem már általuk. Szóval ezzel a társasággal indultam AC-be egy szombati napon, ahol hatalmasat buliztunk és casinoztunk. Amerikában korábban kezdesz bulizni, mint Európában, és korábban is fejezd be, de AC egy kivétel, mint ahogy New York City is. 12 körül indul az éjszakai élet és reggel fejeződik be.
A vasárnapi napot nem vesztegettük alvással, irány a tenger part. Hiszed vagy sem, október 13-án simán sétálhattál mezítláb a tenger parton egy kisebb kabátban, mert annyira jó idő volt. Az időjárás általában ugyanolyan itt, mint Magyarországon.

Új fejezet az életemben

Akkor most folytatom a kis történetem...A Skype beszélgetéskor egyeztettünk egy napot, hogy találkozzunk élőben, hogy még jobban meg tudjuk ismerni egymást. Ez megvalósítható volt, hisz egymástól 40 percre laktunk, ami Amerikában nem számít távolságnak. Két napra az első beszélgetésünk után találkoztunk is személyesen. Nagyon izgatottak voltunk.Felvettek Ewingban és elmentünk hozzájuk. Csodaszép gyerkőcök, meseszép ház és környezet és akkor most fog kezdődni az Amerikai Álom, mert én sem hittem a saját szememnek. Mintha ezer éve ismertük volna egymást. Megmutatták a leendő szobám, egy különálló lakrészem lett, saját szoba, nappali, fürdőszoba, konyha és bár. Hihetetlen, de igaz! Elmentünk együtt vacsorázni aznap este, és már alig vártuk, hogy egy új fejezet elkezdődjön mindannyiuk életében.

Azon a hétvégén már oda is költöztem hozzájuk, az események eszméletlenül gyorsak voltak. Egy hétfői napon Skype beszélgetés, szerdán első személyes találkozó és szombaton már ott is költöztem. Szerencsére ismerős voltam a környéken, és olyan jó érzés volt visszatérni a jól megszokott és megszeretett Dél Jersey-be.

A gyerkőcök 9-től 3-ig suliban vannak, így egész délelőtt szabad vagyok, ilyenkor szoktam konditerembe járni barátokkal, vagy kitalálunk valami jó kis programot. Esténként vacsorát főzünk együtt, mint egy igazi család. Már csináltam magyaros ételeket és imádta mindenki. Így is lehet élni?

Immáron 2 hete vagyok az új családommal, akiket imádok. Tudod mi a legjobb? Amikor nem számolod az órákat, hogy még hány órát kell dolgoznod azon a napon. Amikor „dolgozom” akkor sem érzem, úgy, hogy dolgoznék, mert családi programokat csinálunk, amit mindenki élvez. Egyik nap elmentünk New York City-be, Isteni jó napunk volt, vagy foci meccsre megyünk, Philadelphiába, étterembe vagy parkokba.

Imádok vezetni, és van saját kocsim, amivel bármerre mehetek, sok Au Pair-nek van autója, de távolra nem használhatja, én bármikor. Még egy nagyon jó dolog, nincs megszabva, hogy mikor kell hazaérnem. Az előző családnál este 10 órára haza kellett érnem hétköznap, vagy ha másnak dolgoztam. Nem 7 éves vagyok, hogy takarodóm legyen! 

Az egy hetes évfordulóra kaptam egy hatalmas virágcsokrot a családtól, annyira jól esett! Egy-két képellek illusztrálom a boldogságom! 

Rematch

A rematch akkor lép érvénybe, ha nem passzoltok a családdal és családot váltasz. Két lehetőség van, egy kegyes és egy stresszes verzió. A kegyes rematch az, amikor maradhatsz a családnál, talán még dolgozhatsz is tovább, így nincs pénz kiesésed, és közben keresheted a következő családod. Ez a verzió teljesen jó, hisz a napjaidat nem számolják vissza, hogy mikorra kell az új családodra lelned.

Akkor most következzen a stresszes verzió, amiben nekem volt részem. A család közli, hogy itt a vége fuss el véle és ideje kiköltözni. A kérdések itt merülnek fel, hova költözöl? Meddig? Hogyan? Az én helyzetem ezen a téren, mint már említettem szerencsésebb volt, hisz a drága jó Keresztanyám azonnal felvett és kimenekített az égő házból. Azzal hitegetnek, hogy van két heted miután újra felkerültél az oldalra, ahol a családok láthatnak, válogathatnak, valójában még egy hét sem telt el és már engem a hazaúttal rémisztgetett a kinti cég. Segítséget csak saját magadtól várj és egy jó tanács regisztrálj fel különböző oldalakra, ahol családokat kereshetsz te magadnak.

Két csuda klassz családot küldött a cég, az egyik Atlantában, GA volt és a másik Sacramentóban, CA. Nyomós indokaim voltam a visszautasítást illetően. A cég hívogatott, hogy még jobban stresszeljenek azzal, hogy tik tak, az idő ketyeg, de ők semmilyen támogatást nem mutattak fel.

Magán keresgetéseim során sok családdal beszéltem, természetesen, sokan nem mennek bele a cégen keresztül való közvetítésbe. Elérkezel arra a pontra, hogy már nem tudod, hogy mit tegyél, összesen van közel 7-8 napod, hogy legyen egy családod, akiknek tetszel és te is készen állsz velük együtt élni, lakni, dolgozni. Itt is érvényes az, hogy hány békát kell megcsókolnod, amég az igazi királyfira lelsz?!

Tanultam az elmúlt 4 hónapomból és megpróbáltam nem elkövetni ugyanazokat a hibákat, rengeteg kérdéssel bombáztam a családokat, persze ők is engem, és hosszú álmatlan éjszakáim után megtaláltam azt a családot, akivel az a bizonyos első látásra egymásba szerettünk.

Nem vagyok röghöz kötött, de azért mélyen reménykedtem abban, hogy a jól kiismert és általam megszeretett Dél Jersey közelében maradhatok. A vonzás törvénye itt lépett érvénybe, a család Marlton-ban lakik, ami közvetlenül Cherry Hill mellett van, ahol eddig laktam. A Skype beszélgetés tényleg egy beszélgetés volt, rengeteg mosollyal és kacagással megspékelve, nem pedig egy hivatalos interjúra hasonlított. Olyanok voltunk, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Amikor ezt próbáltam a cégnek elmagyarázni, egyedül Anett, Magyarországon, értett meg. Itt, Amerikában, mi, Au Pair lányok nem számítunk annyira, akik fontosak, azok a családok, hisz ők azok, akik rengeteg pénzt fizetnek a cégnek. Meglepődök? A pénz irányítja az egész Világot.

És akkor most következhetne az, hogy másnap már a papírokat alá is írtuk, én odaköltöztem és van egy fantasztikus családom és kezdődhet az Amerikai Álom. De a történetem nem ilyen egyszerű. Kiderült, hogy a család más céggel van, mint amivel én vagyok. Ami jó hír volt, hogy azonnal szükségük lenne egy Au Pairre, ugyanúgy, mint nekem egy családra. A család és én is hosszas órákat töltöttünk a telefonon, keresve a megoldást. A kérdés most melyikünk váltson céget? Ha én céget váltok, akkor a vízumommal mi lesz? A legfontosabb kérdés számomra a vízumom volt, hisz semmiképpen nem szerettem volna elveszíteni. Kiderült, hogy én nem válthatok céget, de ők megtették értem, pénzt veszítettek az előző cégükkel és ide is be kellett egy nagyobb összeget fizetniük, de megtették! Azt hiszem, nem sok család tenné meg ezt, de ebből is látszik, hogy mennyire egymásra találtunk és éreztük, hogy mi együtt egy nagyon jó csapatott fogunk alkotni.

Soha nincs olyan, hogy ne lenne probléma, hisz az együtt élés nem egyszerű dolog, de annál izgalmasabb. Hiszem, hogy a belső megérzésem helyes és boldog vagyok, hogy hallgattam arra a bizonyos hangra ott bent. Ami még nagyobb mosolyt csal az arcomra az pedig, hogy nem hallgattam senkire, csak saját magamra, nem hagytam, hogy megrémisszenek, nem hoztam elhamarkodott döntést, amit később megbántam volna és, hogy nem pánikoltam be. Maradj mindig nyugodt és ne állj meg, sétálj tovább, még akkor is, ha az alagútból per pillanat nem látsz ki.

Do you still believe in fairytales?

2013 januárjában elkezdtem beszélni egy családdal, akik New Jersey-ben laknak. Egyedülálló anyuka, aki adoptált 2 lányt, 7 és 4 évesek a gyerkőcök. Egész jól haladtunk, megtetszettünk egymásnak, készen lettek a papírok, már csak a májusi indulást kellett várni. A várva várt nap hamarabb elérkezett, mint gondoltam volna. Washington DC-ben szállt le a gépem és a kalandom már ott elkezdődött. A világfelfedező útjaim során a reptéri gondok eddig elkerültek, sajnos május 6-án nem így történt, de most már mosolyogva emlékszem vissza arra a pár órára, amit egy külön helységben töltöttem el, amíg a papírjaimat nézegették. A bőröndömből természetesen mindent kipakoltattak, kutyákkal átszagoltatták a cuccaimat, de végül zöld utat kaptam az álmok országába. Washington DC-ben mindössze 5-en voltunk a találkozón, annál családiasabb volt a hangulat. A kötelező dolgokat gyorsan átbeszéltük, különböző feladatokat megoldottunk, majd délutánonként városnézéssel töltöttük a napjainkat. Már akkor éreztem, hogy ez nem lesz egy mindennapi kaland, hisz kit látok a Fehér Ház körül elmenni kocsiban? A Kedves Elnök Urat. Hihetetlen, de igaz.

A közel 4 nap DC-ben gyorsan elment és elérkezett az oly rég óta várt nap, amikor személyesen is találkozhatunk a fogadó családunkkal. 4 hónap kellett, hogy végre elkezdjek írni az élményeimről amik CherryHill, NJ-ben történtek, de jobb később, mint soha.

Az elején minden szép és jó, írhatnék én is csak a mesebeli dolgokról, hogy a fogadó családom egy tündér, a gyerekek egyszerűen fantasztikusak, de nem így teszem. Az éremnek két oldala van, akkor most jöjjön az én történetem.

A Skype egy csodálatos dolog, az embereket a távolság nem választja el, hisz láthatod, hallhatod a másikat. Természetes, hogy mindenki a jó oldalát akarja mutatni, de nem minden arany, ami fénylik.

Az anyuka, akinek dolgoztam egy nagyon zárkózott, magányos személy, aki a munkájának él. Különbözőek vagyunk, én nyitott vagyok minden újra, és imádok új helyeket, kultúrákat felfedezni, emberekkel ismerkedni, és természetesen beszélgetni. 

Fura érzés egy olyan házban lakni, ahol nem igazán beszéltek egymással és nem a nyelvi nehézségek miatt. Magyarországon is főleg angolul kommunikáltam a munkám, iskolám és a barátaim miatt. Próbálkoztam, csináltam magyar ételeket, én teljesen nyitott voltam, majd sok-sok próbálkozás után csak elfogadtam a helyzetet. 

A két lányt imádtam, magyarul tanítottam őket, rengeteg közös élményt gyűjtöttünk, egy igazán bizalmas kapcsolatot építettünk ki egymás között, de mi van akkor, amikor egy gyerek elveszti a fejét és az angyalból ördöggé változik? Az agresszivitás elfogadhatatlan dolog számomra, ütések, harapások és köpések. Vajon kitől látják, tanulják?

Ha látod, hogy gond van, nem elmenekülsz, hanem megpróbálod megoldani a problémát jobb esetben. Én megpróbáltam javasolni egy-két kreatív dolgot az anyukának, hogy megállítsuk az agresszivitást és ezeket a hatalmas személyiségbeli változásokat, amik percről percre történtek, de ha csak te gondolod úgy, hogy ez probléma az elég kevés. 

Hogy éreznéd magad, ha kijössz egy új, távoli kontinensre, egy idegen családhoz, részt veszel egy programban, aminek az a célja, hogy családtagként kezeljenek, mellette tapasztalatokat, élményeket, barátokat gyűjts, és játszva nyelvet tanulj. Az én fogadó anyukám minden egyes családi programra azt mondta, hogy nem mehetek velük. Az elején ez nagyon rosszul esett, hisz szerettem volna őket még jobban megismerni, közelebb kerülni hozzájuk ,hisz nem rövid távra terveztem. Megszoksz vagy megszöksz? Az elsőt választottam.

Félteni soha nem kellett attól, hogy nem találom fel magam. Beledobtak újra a mély vízbe, mindent magamnak felfedeztem, és rengeteg élménnyel gazdagodtam, akkor most említek egy párat belőlük. Tampa, Floridában meglátogattam egy régi nagyon jó barátomat és a repülőtéren visszafelé a Philadelphiai Soul Amerikai foci csapattal ismerkedtem meg. Kicsi a világ, nem? Minden második hétvégén, amikor helyben játszottak az első sorokból szorítottam a kedvenc csapatomnak, majd különböző rendezvényeiken is részt vettem. Nagyon jó barátom lett az egész csapat.

Rengeteget utaztam a szabad hétvégéimen, Tampa, Orlando, Clearwater, Florida, Atlanta, Georga, Baltimore, Maryland, Philadelphia, New York City, Virginia, Delaware és különböző városok New Jersey-ben. 

Szeptember első vasárnapján kezdődött egy új fejezet az életemben, nem dolgoztam aznap, de kaptam egy üzenetet az anyukától, hogy másnap nem kell munkába állnom, viszont lesz egy találkozó Jenniferrel, ő a helyi coordinator. A második mondat az volt, hogy ő megszünteti a szerződést és péntekig ki kell költöznöm a házból. Felébredsz egy reggel és azon kapod magad, hogy már semmi sem a megszokott kerékvágásban megy. Nem várt fordulatokat vesz az életed. Szerencsés vagyok, mert  40 percre lakik a Keresztanyukám és azonnal felvett, lakhattam nálunk. De mi van akkor, ha sehova nem tudsz menni és van kevesebb, mint két heted új családot találni?

Jól gondold meg, hogy kit választasz fogadó családodnak. Lakva ismered meg a másikat. Hiába akarsz te kedves, alkalmazkodó személy lenni, ha a másik fél elutasít, és nem tekint egyenrangúnak. Ilyenkor úgy érzed, hogy benned van a hiba és nagyon egyedül lehetsz, hisz nincsen segítséged. Hosszú idő telhet el, amíg csak magadban keresed a hibád, de a végén rájössz arra, hogy csak egyszerűen nem passzoltok.